Hősünk gyerekkora óta álmodozott: a szépleány ˗ azaz szerény önmaga ˗, és a szépfiú egymásra találnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, made in Hollywood. Képzeletében egy délceg hódítóval esett gigantikus szerelembe. Ehelyett, ha szépfiúval találkozott, remegő érzés kerítette hatalmába, amelytől mozdulni sem tudott. Zavar, majd zavarodottság okozták e reménytelen helyzetet. Nem tudta, kihez fordulhatna a számára érthetetlen jelenséggel, félelmeit elátkozta, nem tudta mit kezdjen velük. Tanácstalanságában vándorútra indult, hátha ráakad valahol a titkos receptre, amely kusza érzéseit kibogozza, félelmeit elcsendesíti.
Egy csodálatos smaragdzöld kertet talált, ahol varázslatos növények nőttek. Ezeket egy kémikus termesztette, hogy megalkossa a lazulás csodaszerét, és hősünk arra gondolt bizonyára ez segít majd az ő problémájában. Nagy örömmel vetette bele magát a kísérletezésbe. Közben a csodabogár fiúval összemelegedtek, és a “lúdbőrös hatás” sem maradt el együttléteik során. Egy csapásra úrrá tudott lenni zavarodottságán, minden békés lett körülötte. Talán a kifejlesztett csodaszer tette? Nem ám! Ahogy teltek a hetek, a fiú veszített varázserejéből, és a kert is már csupán egyszerű zöldnek tűnt, a lány pedig kiábrándultan továbbállt.
Egy réthez ért, hanyatt feküdt a puha virágos mezőn és éber álomba merült. Délceg szépfiú jelent meg előtte, minden tulajdonsággal rendelkezett, amit a lány elképzelt élete párjának. Ő pedig csodálta, kedvében járt, főzött rá, sőt, bókolt neki, de a díszpéldány észre sem vette. Hősünk pedig arra ébredt a fűben, hogy eleredt az eső és mindjárt bőrig ázik.
Fedelet kellett keresni a feje felé, és megpillantott a távolban egy házikót, ahogy egyre közelebb ért, ismerőssé vált a helyszín. Rögtön otthonosan érezte magát, hiszen ez a mi kocsmánk! – eszmélt fel. Bentről zeneszólt, egy fiú gitárral a kezében énekelt, és már messziről kiszúrta belépő hősünket. A nagyszívű dalnok udvarolt egész este, majd hetekig, hónapokig neki. Nem tolakodott, mindig mellette volt, rendkívüli gesztusokkal lepte meg őt. Igen ám, de a lány nem tudott mit kezdeni vele. A fiú kedves és nemes érzéseit, valamint önmaga bizonytalanságát sem tudta kezelni – ajj, de hiányzott megint a titkos recept! Érzelmi kuszaságában menekülőre fogta, és nem adott esélyt dalnokunknak.
Vándorútja során rózsás ködök, fájdalmas ébredések jöttek-mentek, a 30-as mérföldkőnél viszont számot kellett vetnie tévedéseivel. Vajon mi akadályozza, hogy megtalálja párját és elérje boldogságát? Az őrjítő kémikus, akitől forrt a vére, de a csodaszerével sem tudta hősünket boldoggá tenni. Az ábrándokbeli szépfiúkkal, akik oly elérhetetlenek, lehetetlen kapcsolat létrehozni. És mi van a dalnokkal, akivel egy húron pendültek, együtt nevettek? Mégsem adott esélyt az összecsiszolódásra. Ó pedig a fiú, még a csillagokat is lehozta volna érte! A borzongást hozó szikrák kihűlnek, az álomfelhő szétszéled, a dalnok pedig továbbállt, hogy találjon olyasvalakit, akit boldoggá tud tenni. A lány pedig egyedül maradt félelmeivel. Ám megtanulta a leckét, nincs titkos recept. Neki kell szemtől-szembe megküzdenie démonaival, hogy a következő hódító dalnokot már ne üldözze el.
(A képért köszi Pinterest )
Kettőspont 