Ez a kérdés ismétlődik bennem újra és újra, mióta láttam az Én vagyok a te embered című filmet.
Hányan szeretnénk kész tényként, bizonyossággal kijelenteni “Én vagyok a te embered” egy bimbódzó szerelemben, vagy később már a párkapcsolat útvesztőiben. Az azonos című német sci-fi arra keres választ, megteremthető-e a boldog együttélés az emberhez passzoló, csak a másik boldogságért működő mesterségesen létrehozott párral, és mindezt elgondolkodtató és nagyon szerethető módon teszi.
Igazság szerint én csak elfogultan tudok a filmről írni, mert Dan Stevens nagy rajongója vagyok a Downtown Abbey óta. Most azzal tett még minderre egy lapáttal, hogy brit színészként német nyelven brillírozott Tom, a robotként. A női főhőst alakító Maren Eggerttel tökéletesen passzoltak, a színésznő jól ábrázolja az átlagos egyedülálló értelmiségi nőt, akit lássuk be, nehezített terep meghódítani.
A film alapszituációja: a régész, Alma, tesztelésre kap egy robotot. Majd értékelést kell írnia arról, hogy ajánlaná-e azt az országos piacra dobni. Könnyen azonosulhatunk vele látva azt, hogy mennyire küzd érzékeivel: egy jóképű, személyiségéhez programozott, ezért elméletben pont hozzá passzoló robotférfit kell ésszel a ’helyén kezelnie”. Csak egy a bökkenő, hogy a gép egyetlen célja az, hogy Almát boldoggá tegye. A főhősnő pedig nem akarja ezt hagyni. A film központi kérdése, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy a boldogság érdekében, illúzióinknak átadva magunkat egy robotba szeressünk bele. Feladhatjuk-e a reményt, hogy a boldogság megtalálható a világban, a manipulatív és gyorsan tanuló, vágyainkat kielégíteni kész technológia nélkül. Ellenpólusként olykor nevettető jelenetekkel, máskor drámai helyzetekkel mutatják be az élet valódiságát, az emberi oldalát. A munkahelyi kudarc és magánéleti keserűség, a magányosan élő és ápolásra szoruló demens apa alap összetevője az élet levesének, amit igazán jól fűszerezhetne a boldogsággal a robot románc.
Természetesen Alma beleszeret Tomba, de ésszel felfogja a helyzet álságát, hogy nem engedheti bele magát egy illuzórikus kapcsolatba, ezért elküldi a robotot. Ezután a film meglepő fordulatokkal teli, s kíváncsian vártam, hogy merre lépünk tovább a szakításból. Alma értékelésében nem ajánlja a robotot az országos terjesztésre. De a saját életében, nem tudja Tomot elengedni, a filmből végül nem kapunk kész megoldást. Láthatunk egy utolsó(?) találkozást, de nem egyértelmű, hogy ez valóban megtörténik, vagy csak Alma játszik el a gondolattal, mi lenne, ha Tommal mégis boldog élnek, míg meg nem halnak..
Kettőspont 