Szerelem első látásra: üde, élénk színek, mozgalmas ábrák, tobzódó növényi és állatmotívumok – most kivételesen nem a bevásárló utca kirakataiban. Nem, nem a divattervezők az elmúlt pár évben piacra dobott kollekcióit vagy a legújabb lakberendezési trendeket jellemeztük, hanem egy tehetséges magyar dizájner alkotásait. Kárász Ilonka választott hazájában, az Egyesült Államokban vált híressé, jellegzetes, színpompás illusztrációi többek között a New York Times címoldaláról köszöntek vissza. Itthon ennek ellenére még mindig kevesen ismerik őt, vendégszerőnkkel együtt fedezzük fel újra munkásságát!
A művész majd ötven éven át (1924-73.) illusztrálta az akkor még havilapként megjelenő, híres-hírhedt magazint. Könnyen felismerhető, játékos és aprólékos stílusa 186(!) borítóról köszön vissza, ami igen nagy teljesítmény volt már a maga korában is.
Valóban mesébe illő pályafutást tudhatott magáénak – és az ilyen happy enddel végződő, a való élet által írt történetek ösztönzőbbek lehetnek a “színes-szagos”, de önmagukban sokszor semmitmondó motivációs idézeteknél.
Ilonka története pedig valahogy így szól: volt egyszer egy tehetséges magyar lány, aki (az óperenciás :)) tengeren túl szinte mindent elért a szakmájában, amit csak lehetett. Tette ezt egy egyszerű bevándorlóként, akkor, amikor a nők nagy része nem álmodhatott továbbtanulásról, karrierről – nem is beszélve arról, hogy valaha befutott művész lehessen.
Még egy híres fényképésznek is megakadt rajta a szeme.
Szépsége és különös személyisége is sok rajongót szerzett neki: még a Frida Kahlót is fényképező, fotóművész honfitársunknak, Muray Miklósnak is modellt állt, és a Vanity Fair divatlapban meg is jelentek a képei, mint a New York-i latin negyed egyik múzsája. Húga, Mariska szerint „Mona Lisa-stílusú hajviselet, éjfekete szempár, komoly tekintet” jellemezte.
A modern stílus egyik első úttörője volt az Egyesült Államokban, a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola első női hallgatójaként ugyanis a bécsi művészvilággal való szoros kapcsolatnak köszönhetően korán megismerte a kortárs, európai irányzatokat. Amerikában már egész fiatalon művészeti csoportosulást szervezett maga köré, egyetemen is tanított, sőt a divatvilágban is megállta a helyét – később elismert textiltervező húgával gyakran dolgoztak együtt.
Szinte teljes pályáját végigkísérte a New York Times címlapok illusztrálása. Eredetiségének köszönhetően szakmai berkekben is elismerést szerzett velük, de az olvasóközönség tetszését is hamar elnyerték ezek az alkotások. Témaválasztásában is megmutatkozik gazdag fantáziavilága: a növényi és állati motívumokon kívül olykor a magyar folklórból is merített, de mozgalmassabb, városi életképein is sokszor megjelenik az ember és a természet bensőséges kapcsolata.
A csoda a részletekben rejlik – lehetne borítótervezőként a jelmondata. A hétköznapok mindannyiunk számára ismerős, szívmelengető pillanatait, a közvetlen környezetünkben szerényen meglapuló varázslatot fedezhetjük fel újra képei által.
A modernista jegyek – a letisztult vonalvezetés és egyszerű formák – szokatlan színpárosításokkal, az olykor különlegesen finom árnyalatok másszor merész színhasználattal találkoznak ezeken az élet szeretetét tükröző ábrákon. Illusztrátorként változatos technikákkal alkotott (linó- és fametszetek, rajzok és festmények), és kitűnő érzékkel teremtette meg a kapcsolatot a kiadvány témája és a befogadó (olvasó) között, pontosan értve a vizuális elemek szerepét.
A sokoldalú iparművész nem csak illusztrátorként vagy grafikusként, de textil- és formatervezőként is megcsillogtatta a tudását, és minden területen maradandót alkotott. Magazin és könyvborítók, térképek, tapéták, autók és repülőgépek kárpitjai, étkészletek, gyerekszoba bútorok és komplett enteriőrök egyaránt magukon viselik a kézjegyét.
Munkáit a legnagyobb amerikai gyűjtemények őrzik, mint a nevezetes MET (Metropolitan Művészeti Múzeum) vagy a MoMA (New York-i Modern Művészeti Múzeum). Mi most elsősorban a nyári hangulatot tükröző címlapjai közül válogattunk nektek egy csokorral, üde zöldek, városi kertek, hűvös árnyalatú vizek és tarka lepkék várnak rátok a galériában.
Kettőspont 