A COVID-valóság mentsvárai

Instagram oldalunkat uralják a téli tájképek, nem csoda, szívesen posztolok erdei-mezei-szántőföldi kiszabadulásaimról, ilyenkor elöntenek a boldogság hormonok. Nemcsak a természeti táj, hanem a futás is gyógyítóan hat a vírusos rémmesékkel riogatott lélekre.

havas erdő
Behavazott fenyőerdő

Hamarosan tíz éve élek ugyan a pesti belvárosban, és minden negatív tulajdonsága ellenére nem tudnám elhagyni. Viszont azt sem tagadhatom le, hogy vidéken születtem, nőttem fel, ezért a vidéki-(fő)városi vonalon elég nehezen tudom meghatározni magam. Az új, COVID időszámításnak hála több időt töltök szülővárosomban, távol a tömegtől, a kontaktlehetőségektől. Ezért döbbenetes, milyen újszerűen hat rám a Budapestre való megérkezés, és hogy mennyire elkoptak városlakó rutinjaim. Nagy sétáló és tömegközlekedő vagyok, ilyenkor kellemesen el tudok nézelődni. Megfigyelek tereket és a rajtuk zajló életet, utcajeleneteket, szeretem felfedezni a házak homlokzatainak, alakzatainak különös látványvilágát, megfejteni üzeneteiket.

Ám a vírusnak köszönhetően busz és villamos helyett biciklire pattantam. Magamat is megleptem ezzel a váltással, mert iskolás éveim kerékpározós emlékei nem tartoznak a legkedvesebbek közé: lefagyott a kezem, megáztam, csúszott az út, szembeszél volt, leizzadtam, jaj. Ősszel, sőt már a télbe haladva mégis újra és újra megörökölt bringámat választottam a tömegközlekedés helyett. Számomra az újfajta városi közlekedésben van egy kalandérzés, izgalmas vállalkozás. Vajon odatalálok, útvonalat tervezgetek, minden tekerés egy mini kirándulás. Aztán van még egy kissé undok, de egyben felemelő érzés: az autók mellett elsuhanás. Mindig bosszantott, hogy a kényelem mellett döntve emberek képesek hosszú perceket dugóban tölteni egyesével a saját kis autójuk világában. Most nem fejtem ki ennek környezetre káros hatásait, majd egy következő bejegyzésben 😉

Vidékre való visszavonulásom egyik fő vonzereje, hogy itt többet és könnyebben lehet a természetbe menekülni. Bármerre indulok pár perc alatt elhagyom a városka határait, erdőt s rétet találok. Ideális futóterep, 2020-ban már tavasszal, nyáron, ősszel és télen is leteszteltem. Városi biciklizés és téli tájon stresszfutások, ezek nekem új világunk mentsvárai.

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.